A vízi növények vegyi rakétái – Allelopátia
Biztos sokan hallottatok már olyanról, hogy bizonyos növények levele mérgező anyagot enged magából. Ilyen például a diófa, amely alatt szinte sosem nő fű.
Az allelopátia a növények között lehetséges kölcsönhatások egyik típusa. Az allelopatikus kölcsönhatás lényege az, hogy a donor növény valamilyen kémiai ágenst juttat a környezetébe, amely gátolja, vagy ritkábban serkenti a szomszédos növény egyedek növekedését, vagy más életjelenségét. Fontos látnunk, hogy szemben a kompetícióval, ahol a növények a meglévő források elvétele révén hatnak egymásra, allelopátia esetében a környezetbe kijuttatott anyagoknak van döntő jelentősége.
Ez a jelenség a vízinövények esetében is megfigyelhető. Gondoljunk csak bele, hogy mit tud tenni az a vízi növény, amelyik az aljzathoz van gyökerezve és felette egy úszó növény, eltakarja a fényt? Nem sokat, hacsak nem bombázza meg valami vegyi anyaggal. Természetesen az evolúció erre is készített fel növényeket.
Az International Symposium on Aquatic Weeds 1994-ben végzett kutatást ez irányban. Nyolc különböző növényt vizsgáltak.
Chara connivens
Ceratophyllum demersum
Myriophyllum spicatum (Ilyet pont tegnap szereztem a Vadonból 😉 hajrá Myri!!
Najas marina
Potamogeton berchtoldii
P. pectinatus
Ruppia maritima
és végül: Zannichelia palustris
Az áldozat pedig egy Lemna minor volt.
A vizsgálat során egy 200 literes hordóba helyezték a kiválasztott növényt és a békalencsét. Az eredmény két növény, a Ceratophyllum demersum és a Chara connivens esetében volt kimutatható. Mindkét növény által kibocsájtott vegyi anyagok 15-25%-al csökkentették a Lemna minor növekedését.
Vajon lehetnek más összefüggések is? Lehet, hogy az akváriumban egy növényünk a másik által kibocsájtott gátló vegyi anyag miatt sínylődik?
A cikk eredetije itt olvasható.
További növények melyek allelopatikus kölcsönhatását vizsgálták:
Nem semmi. Még hogy a növényvilág békés és nincs köztük harc… 🙂 Érdekes cikk!
Nahh ez egy szuper cikk… ajánlom még ide (David Attenborough A növények magánélete itt sok érdekes dolog van a növényekről 6 részes sorozat) Grat.Nigro 😉
Bár saját tapasztalatom nincs, szerintem a válasz elég egyértelműen az, hogy allelopatikus kölcsönhatás akváriumban nem fordul elő, mert ezek a kémiai anyagok a rendszeres vízcsere miatt képtelenek kellőképpen feldúsulni.
„I have long rejected this hypothesis that allelopathy plays a significant role in aquariums in regards to plants and algae.”
„Régóta visszautasítom azt a feltételezést, hogy az allelopátia jelentős szerepet játszana az akváriumokban a növényeket és az algákat illetően.”
http://www.barrreport.com/articles/2303-oles-refute-allelopathy-having-any-significant-effect-algae-aquariums.html
– Tom Barr
A fenti fórumban Barr linkelt egy nagyon jó tanulmányt. A tanulmány megállapítja, hogy csak nagyon ritka vízcsere mellet növekedhetnek mérgező szintre azok a kémiai anyagok, melyek megakadályozzák az algák növekedését. A növények közötti allelopatikus kölcsönhatásra is azt írja, hogy előfordulása valószínűtlen.
http://www.bio-web.dk/op/pdf/TAG_2002_15_7.pdf
Túl hamar ellőtted Tom Barr-t… 🙂
Más fórumon én is olvastam. Gyakorlatilag valóban, csak a rendszeres vízcsere miatt nem fordulhat elő.
Bár, ha szeretnék belekötni Barr-ba, megkérdezném, hogy vajon a természetben nem fordul elő vízcsere? (eső)
Akkor ott sem működik az allelopátia? Akkor miért eresztenek magukból tannin-t a növények?
Másrészről köszi a második linket. Mit össze túrtam a netet ma amikor a postot csináltam. Régebben én is megtaláltam Diana kutatását, de ma sehogy sem lett meg.
Be is tettem a postba egy új táblázatot, ahol látható, hogy mely növények, melyik növénnyel lépnek allelopatikus kölcsönhatásba.
Jó kis érdekes cikk volt, köszi!
Azt tudjátok, hogy az Anubias szal mi a helyzet? Mert az is mérgező, de nem szerepel itt, vagy az magától nem old ki mérget, csak ha sérül?
Diana, könyvében elég nagy részt szán az allelopátiára igen érdekes az a rész ahol a növények és algák allelopatiukus 🙂 viszonyát boncolgatja, mindenkinek ajánlanám!
Bár én inkább Barr-nak hiszek e tekintetben.Azért érdekes elolvasni Pedersen doki, vagy Walstadt írásait is.
Nigro:
Gondolkoztam ezen hétvégén, és arra jutottam hogy valóban, a természetben is azért gyakran cserélődik a víz. Egy folyó esetében ez nyilvánvaló, de pl. egy tó esetében is elég a szelesebb idő hogy felkeveredjen.
Másfelől elég kis koncentráció is elég ezekből az anyagokból, hogy kifejtsék a hatásukat.
Igazából amikor kerestem cikkeket ezzel kapcsolatban, teljesen ellentmondásos információkat is találtam, szóval szerintem ezen a témán még a biológusok is vitatkoznak.
Ő… Az eső miért számít vízcserének? Az csak felhígítja a koncentrációt, majd a melegebb napokon besűrűsödik, mikor párolog a víz… Bár ezt nagyon nem gondoltam át, de szerintem te sem ezt az esős dolgot… 🙂
Az eső nem csak felhigítja, hanem meg is mozgatja a vizet. Itt a patakokként beőmlő esővízre gondoltam leginkább. Sok tó esetében nem csak befolyni tud a víz, hanem van egy „túlfolyója” is. Vízcserének tekinthető a szél munkája is, hiszen ezeket a lokális helyeken képződő vegyi anyagokat olyan vízre cserélik, amiben nincs ilyen anyag. De persze vízinövények nem csak tavakban, hanem folyókban patakokban is élnek. Ott állandó vízcsere van.